Úgy érkezett az életembe, mint nyíló, harmatos kikelet. Beszőtte magát emlékeimbe, tudta, lelkemnek mi kellett.Tovább olvasom…
Míg világ a világ, lesznek csodák, s lesznek, kikre azt mondják: „Furcsák.”Tovább olvasom…
Sokszor nevetséges az ember már önmaga előtt is; mikor tárgyak, összefüggések,Tovább olvasom…
Hiába is csap az ember arcába – mostanság –, a legegyszerűbb kérdés-válasz; útkereszteződések köztTovább olvasom…
Gyötrődéseink holtvidékén – félő – , tán már csak saját árnyaink vesztegelnek élettelen, mintha láthatatlan szégyenérzet,Tovább olvasom…
Mert most vakság s biztos cél közt mintha fordítottan álldogálna mérlegek kimért serpenyője,Tovább olvasom…
Agytekervények labirintusából mintha egyszerre eltűnt, megszűnt volna az összes maradék érzelmi csecsebecse;Tovább olvasom…
Az ember mostan összeszorított tigrisfogai közt fogcsikorgatva tartaná még a bizonytalan Végtelent; sorsa fölött még nem dönhettekTovább olvasom…