A költészetért
Szabó László István
Feláldozom az éjszaka minden percét,
Hogy megírjam életem legjobb versét.
Megérintem vele minden ember lelkét,
Felborítom általa a világ sötét rendjét.
Megtöröm a hallgatás néma csendjét,
A világnak ugyan több mi kell még?
Vajon tudnék adni még többet ennél?
Versem által tán szebb és jobb lennél.
Lelkeddel szép mennyei mannát ennél,
Vasárnap délben a templomba mennél.
Így a lelkedben örök békességet lelnél,
A mennyországban üdvözülést nyernél.
Hogy megírjam életem legjobb versét.
Megérintem vele minden ember lelkét,
Felborítom általa a világ sötét rendjét.
Megtöröm a hallgatás néma csendjét,
A világnak ugyan több mi kell még?
Vajon tudnék adni még többet ennél?
Versem által tán szebb és jobb lennél.
Lelkeddel szép mennyei mannát ennél,
Vasárnap délben a templomba mennél.
Így a lelkedben örök békességet lelnél,
A mennyországban üdvözülést nyernél.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Szépség témájú versek közül: