A hólepte parókián, fonnyadt fügéket himbál, a fagyos szél, a terebélyes bokor ágán,Tovább olvasom…
Lehullt tobozokkal már, játszik a görgetős szél. Roppanós jégtócsában, toporog fájdalmában,Tovább olvasom…
Csöndben lebeg egy apró hang, csengő dallama lassan csendül. Mint fénysugár a poros ablakban, átsuhan rajtam s szívemen megül.Tovább olvasom…
Advent lángja útra kel, s végigjárja földünket, bekopog minden házba, megérinti a szíveket. Nem kér rangot, múltat vagy nevet, csak fényt hoz oda, hol sötét lett.Tovább olvasom…
Advent van, csendben lépked az utcán, a fények lassan gyúlnak az ablakban. Minden láng egy apró remény, s a szívünkben is világít, bárhol is legyél.Tovább olvasom…
Az első gyertya fellobban – hit, belső tartás a csend szélén.Tovább olvasom…
Tisztán szállt alá az égből a megifjodott Gondolat, hogy mámorosan örvendjen a mégis feltámadott KüzdésTovább olvasom…
Egyre sötétebb kint az ég, idebent egy szál gyertya ég, fényt hoz az éjszakába, hirdeti, ki jött e világra!Tovább olvasom…