Tarka mezők lágyan ringó virága, Zöld pázsitos út, ami oda vezetett. Hajamat a szél borzolja kócosra, Lenge ruhámat lágy szellő simítja.Tovább olvasom…
Viharos éjszakán, mikor süvítenek a fák, Sötét fátylat ölt dísztelen alkonyat, Jönnek vágtató, dübörgő vadak, Hegy fokán bástya védi várunkat,Tovább olvasom…
Árnyékként követem lépteid, mint alkonyatot a lemenő nap. Soha el nem hagylak téged, veled élem meg napjaimat.Tovább olvasom…
Ma bennem volt a nyugalom, nem kerestem, csak hagytam. A gondolatok puhán elcsendesültek, mint fény az alkonyatban.Tovább olvasom…
Lebukott a hold korongja, hideg, acélszürke leplét ráborítva a világra. Vattás, sötét felhőtakarókTovább olvasom…
Amikor az ember az út vége felé baktat, Egyre többször felidézi azt a sok évet, amikor minden olyan könnyedén ment. Mindig sietett, mert dolga nem várt,Tovább olvasom…