Ősz elején még tarkán virít a nyári virág, de már előre látja keserű sorsát: Készül a halálra, készül az elmúlásra.Tovább olvasom…
Felvetted a legjobb ruhád, ünneplő cipőt, kalapot, talán még meg is borotválkoztál, úgy indultál a legnagyobb előadásra,Tovább olvasom…
Mint egy szép őszi levél, mit színessé varázsolt a lassan múló nyár összes színpompája,Tovább olvasom…
Hozzád szólok, te vén Különc, ki éveken át napról napra kíméletlenül hajszoltál! Hallgass meg most, mielőtt elhagylak, szaladgáltam már úgyis sokat miattad.Tovább olvasom…
Az árnyék előttem jár barnás-zöldes fövényen, Lépteim nyomában megbújik a végtelen szerelem. Fehér hosszú ruhámba bele-belekap a szél,Tovább olvasom…
Ég Veled – az utolsó gondolat ez volt Tőled. Majd a napfény kihunyt belőled. Lehunytad szemed, megpihent lelked, fáradt tested elmúlt, de az emléked nem vitted.Tovább olvasom…
Karácsony másodnapján bennem lebeg lényed, szürke sírkő alatt hamvaid ellenére.Tovább olvasom…
Elfogytak már az érvek, és elmúltak már az évek. Már semmitől sem félek, vagyok én csavargó lélek.Tovább olvasom…