Pirkadat ül a gerendákon, s csendben szunnyad a ház ölén, két lélek hajol egymáshoz, emléked őrzöm örökké.Tovább olvasom…
Egy apró gondolat, egy csendes vágy, Ami mindig jelen van, és csendben fáj, Ha itt lenne, nem lenne csupán csak vágy, Az az apró gondolat sem fájna.Tovább olvasom…
Vannak szavak, amelyek megtartanak, amikor minden más elveszni látszik. Hitként kapaszkodnak belénk, mint egy halk imádság, Amit talán nem is mondunk ki, csak érezzük,Tovább olvasom…
Katt! A lakat, kattan a záron, Újra kinyíljon hiába várom.. Sehol a kulcsa... Vagy én nem találom?Tovább olvasom…
Az idő néha megállni látszik, Miközben mégis továbbhalad. Ha reggel felkelt, este lemegy a Nap.Tovább olvasom…
Női alak halad az úton. Nem siet, megy csendesen, léptei alatt por száll, vállán az ég súlya pihen.Tovább olvasom…
Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Ma nem erőltetem a gondolatokat, csak hagyom, hogy érkezzenek. A csend nem üres, hanem tér, ahol pihen a szívem.Tovább olvasom…