A remény hajnalban derűt ölt magára, szemében csillag gyúl a csendes határra, lépte nyomán lassan felmelegszik a szív s a tegnap terhe tompul, az új nap hív.Tovább olvasom…
Folyó partján erdő szélén áll egy kis ház rajta kémény, körülötte csend és béke, megtaláltam menedékem.Tovább olvasom…
Mint veszett kutyák, kik falkába gyűltek, úgy zakatol fejemben a gondolat. Már érett húsom marja az enyészet, semmivé tenne pár pillanat alatt.Tovább olvasom…
Görbül a horizont benne a csend honol, létem öledbe temetem, gyengén birtokol. A vöröslő égi nap lassan föld alá bukik, simító lágy öled eközben érzőn elandalít.Tovább olvasom…
Szerelem sebe ült vállán, cipelte ő – egyedül, árván. A féltve őrzött érintés helye lassan kihűlt benne,Tovább olvasom…
Poklot teremt, ha a vágy vezérli, tüzétől égve a jót irigyli, mert húsból veszi, mi a hatalma, s a lelke sír, ha rab lesz alatta.Tovább olvasom…
Ajkamon a szó érted remeg Lehelletem a bőrödön pihen meg Kezem kezedbe lassan simul Szerelmes szívem csenddé hullTovább olvasom…
A semmi szélén ültem szótlan, bús-borongós magányomban. Bármerre néztem, csend termett csak.Tovább olvasom…