Végre megírtam könyvem, ne lássa senki a könnyem. Nem ment olyan könnyen, vakaróztam sokat közben.Tovább olvasom…
Fenyőcsúcs, reszkető, fehér már a hegytető. Ha fú a hideg téli szél, ember jót nem remél.Tovább olvasom…
Fehér palást borít mindent, hópárnák pihennek az ágakon, a világ lélegzete lassul, az idő térdre ereszkedik.Tovább olvasom…
Már a vadludak karcolják az eget, nem csendesek, hegyeken fehér felhőpamacsok, szél gurgatva töredeznek.Tovább olvasom…
Egy pohár áll a mohán – erdő lélegzik, fény csorog bele, az idő megérkezik. Félig te, félig üres a pohár, ahol a csend megtart, és rám talál.Tovább olvasom…
Hittem a szabadságban, azt gondoltam, mindenre lesz időm, tervezgettem, s tervezett Teremtőm. Ugyan mi is a szabadság?Tovább olvasom…
Most is téged látlak a zöld fotelben, csak te tudtál benne úgy pihenni, ahogy senki más. A délutáni teát mézzel édesítetted meg,Tovább olvasom…
Zúzmarát fest a tél fagyos lehelete, a fák ágain díszlik hófehér gyöngye. A dermedt tó tükrén csillan a Hold fénye, elnémult már a tücskök vidám zenéje.Tovább olvasom…