Ha beköszönt a sötét éjszaka, Rám telepszik a csend. Elmémnek megszólal halk szava, S eltűnik benne a rend.Tovább olvasom…
Szavad selymén ring álmodó lelkem, Mint kertek ölén szellősuhanás, Mély csend hulláma áramlik bennem, Pillanatunk szabadon szárnyalás.Tovább olvasom…
Lapít csendben, a zsebemben, egy másik világ.Tovább olvasom…
Ne nézd a fényt, mi hideg üvegen ég, Nézz a szemébe, hol csillog még az ég. Egy pittyenés csak múló, üres zaj, De gyermeked szava gyógyír és vigaszgally.Tovább olvasom…
Ha elfáradtál állj meg, pihenj, találj vissza lelkedhez, Istenhez. Beszélj hozzá, lelked ajtót nyit neki, ott vár ő rád az utolsó pillanatokig.Tovább olvasom…
Lángok alatt születtem, félhomály peremén, Az éj verte szívem a sors hegedűjén. S a hallgatás fölött egy örök szó ragyog, Mit sem idő, sem halál el nem fojt.Tovább olvasom…
Ketten a kádban halkan beszélünk, majd egy érzelem lassan megjelenik, ott helyben a sorsunk megszületik, de valahogy így is együtt nevetünk.Tovább olvasom…
Tükörbe nézek – ez már nem én vagyok, csupán egy árnyék áll ott, mozdulatlan. Szemében sötét fény, mint mély patakok, és hallgat, mint holdtalan éjjel a hang.Tovább olvasom…