Feketében úszott az ég, Hozzád siettem én, Cipőm sarka koppant a kövön, Minden hang a térbe szökött.Tovább olvasom…
Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
A szellő harmatos hűs zenét muzsikál. Ringatózik a sok levél fák zöld homlokán.Tovább olvasom…
Az ajándék bennem mélyen égő fény, csontjaim csöndjében lüktetőn remény, nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét, mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.Tovább olvasom…
Felhők, szabálytalan, szokatlan formájú égi tünemények, gomolyognak, kavarognak a magasban, egymástól elszakadnak, majd ismétTovább olvasom…
Keleten vérrel van festve az ég. Férfiak sikolyát sodorja szél. Nincs maradás bús búzakalásznak, Vad emberek csak egyre vadásznak.Tovább olvasom…
Fent a fényes kéklő ég, lent takaró, gyöngyfehér. Hószárnyak a nyári réten, s szélkavarta vadregény. Lélegzem a friss levegőt, idő repül, szánkó suhan. Hazafelé a fehérlámpás téli este mutat utat.Tovább olvasom…