Gyötrődéseink holtvidékén – félő – , tán már csak saját árnyaink vesztegelnek élettelen, mintha láthatatlan szégyenérzet,Tovább olvasom…
Jó néha megállni, csak megpihenni, Semmivel sem törődni, egyedül lenni. Kell néha a csend és a nyugalom, Jó néha hátratekinteni a megtett utamon.Tovább olvasom…
Poros úton némán haladok, Csak a magány egyetlen társam. Hív magához, mégis eltaszít, Mint a sorsom gonosz barátja.Tovább olvasom…
Én még egyedül élek, Így semmit sem értek. És így semmit se érek, Csak félénken nézlek.Tovább olvasom…
Álmosan nyitom ki szememet, nyomban a konyhába sietek. A piros dobozban ott illatoznak, a finomra pörkölt kávészemek.Tovább olvasom…
Amikor Isten keze megérintett, megváltozott bennem minden. Egy csendes mozdulat, mely mély nyomot hagyott bennem.Tovább olvasom…
Fájdalmam mocsarában guggolok, az eső csak zokog, csak zokog. Elhagyott, ő elhagyott, az eső csak zokog, csak zokog.Tovább olvasom…
Miért van az, hogy egyeseknek oly nehéz az élet, minden nap csak szomorúságban élnek.Tovább olvasom…