Árva virág

Fájdalmam mocsarában guggolok,
az eső csak zokog, csak zokog.
Elhagyott, ő elhagyott,
az eső csak zokog, csak zokog.

Összetört szívem darabjait szedem,
kínzó gyötrelem tapos lelkemen.
Nem lesz többé ő meg én,
nem csillog a nap hajfürtjén.

Nem lesz illata enyém,
ma összetört bennem a remény.
Nem ölel át finom karja,
nem csókol már engem soha.

Elszakadtunk egymástól,
pedig csak ő volt még én.
Nem vagyunk egyek a világ tetején,
árván ázok az utca kövén.

Távolodott tőlem, más kezét fogta,
magamban voltam, könnyeim fogva.
Kuporodtam némán, kókadt virággal,
ordítottam volna szembe a világgal.

Hangosvers:

Hozzászólások (2 darab)