Üdítő egyedüllét

Jó néha megállni, csak megpihenni,
Semmivel sem törődni, egyedül lenni.
Kell néha a csend és a nyugalom,
Jó néha hátratekinteni a megtett utamon.

Kell néha mérlegelni, és ehhez is idő kell,
A végén úgyis az nyer, aki néha mer.
A test is elfárad, a szív is kimerül,
Túltelítődve semmi sem sikerül.

Kellenek pillanatok, melyek feltöltenek,
Kedvenc dolgok és kedvenc helyek.
A természet csodái odakint vannak,
Üdítő levegő, friss reggeli harmat.

Kell néha egyedül a fűben feküdni,
Az égre felnézni, a felhőket figyelni.
Nézni azt, ahogy a nap sugarai a földet érintik,
Szeretetteljesen es csendben életre is keltik.

Az egyedüllét feltölt, a természet gyógyító,
Nárciszok nyílnak, illatuk bódító.
Nincs is jobb annál, mikor a szívünk boldog,
Nem bánt semmi, és nincsenek gondok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.