Amikor Isten keze megérintett, megváltozott bennem minden. Egy csendes mozdulat, mely mély nyomot hagyott bennem.Tovább olvasom…
Miért van az, hogy egyeseknek oly nehéz az élet, minden nap csak szomorúságban élnek.Tovább olvasom…
Fájdalmam mocsarában guggolok, az eső csak zokog, csak zokog. Elhagyott, ő elhagyott, az eső csak zokog, csak zokog.Tovább olvasom…
Jó néha megállni, csak megpihenni, Semmivel sem törődni, egyedül lenni. Kell néha a csend és a nyugalom, Jó néha hátratekinteni a megtett utamon.Tovább olvasom…
Álmosan nyitom ki szememet, nyomban a konyhába sietek. A piros dobozban ott illatoznak, a finomra pörkölt kávészemek.Tovább olvasom…
Én még egyedül élek, Így semmit sem értek. És így semmit se érek, Csak félénken nézlek.Tovább olvasom…
Ma minden olyan széttörött mintha más világban élnék, a sok mosolygó arc mögött saját árnyékom – menedék.Tovább olvasom…
Poros úton némán haladok, Csak a magány egyetlen társam. Hív magához, mégis eltaszít, Mint a sorsom gonosz barátja.Tovább olvasom…