Görcsök közt tétován fetrengő őszi évszak-hullás; élet s halál közt félúton újból s újból elragadhatnak.Tovább olvasom…
Múló rosszullétnek indult immár, mindenért megokulni, önhibákon kívül, mikor néma cinkosokkéntTovább olvasom…
Most még csöndben inkább leülepszik az egyetemes rothadás átható szaga.Tovább olvasom…
A felgyűlt, összezavarodott lélekben ma még a tél erősebb; perceg a szú, rágcsál megannyi milliónyi kisegér a benti személyiség rétegein, hangulatok szárnytollait rendre kiherélikTovább olvasom…
Elvástak szánkban a régi tejfogak, akárcsak jól hangzó ígéretek, hogy egyszer tán majd jobb lesz,Tovább olvasom…
Mint kicsapott dák, ki rossz társaságba keveredett, s onnét már ritkán szabadulhat;Tovább olvasom…
Tekervényeim, akár a búján kúszó, függeszkedni vágyó borostyánindák körbeTovább olvasom…
Mintha az emberek már a viszonzott odaadásban is egyre inkább szándékosan megromlanának,Tovább olvasom…