Körülöttem köröznek árnyat vető varjak, halasztom, hogy zakómra gombot felvarrjak. Temetésre tipegek tétova talajon, némán siklok, mint lánc a sűrű olajon.Tovább olvasom…
Mily gondoskodó egy anyai kéz, Ápol, szeret, cirógat, Ha kell, megfegyelmez, Ölelésével szeretve védelmez.Tovább olvasom…
Elfújta a szél a régi nyarat, Üres lett a ház. Már csak ketten vagyunk benne, Mi, az öregek.Tovább olvasom…
Mikor majd nem számít már semmi... A mindenek felett, eddig a legfontosabb, a mélabús közömbösségbe belezuhan. Csak legyintek majd, nem is a kezemmel,Tovább olvasom…
Hiába is csap az ember arcába – mostanság –, a legegyszerűbb kérdés-válasz; útkereszteződések köztTovább olvasom…
Mondd, szeretsz még akkor is? Sokszor kérdeztelek téged, ha már remegő kezem fogod. Eszedbe jutnak fiatal éveink,Tovább olvasom…
Jön a viharos szél, borzolja tollaimat. S én szárnyam szegettem várok, fejem magam alá hajtva didergek. A fadeszkák alattam csak reszketnek.Tovább olvasom…
„Egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás.” rövid, de őrült, vad lángolás, álommá szenderült érzékcsalódás.Tovább olvasom…