Életem erdejében gondterhelten tévelygek kipécézett utamon. Tömény az aljnövényzet, a fák lombjai összeérnek.Tovább olvasom…
A tapintható, biztos távolság már oly mindegynek tűnik, akár két hősszerelmes között a bizton kifeszített s most imbolygó trambulin. Két szobába orvul belépő,Tovább olvasom…
Tükrömben magam nézem, Vajon mit akar mutatni a tükörképem. Tudom, sok hibám nyomja szívem. Tudom, nem hiábavaló volt minden.Tovább olvasom…
Istennel kötöttem szövetséget, Fájdalom mar belül, szinte éget, Nem éltünk át együtt Kánaánt! Fába préselődtem, testem halálra szánt!Tovább olvasom…
Szilveszter éjjel, Tekintek a messzi távba, Hol tündérek menetelnek, A kórház udvarába.Tovább olvasom…
Janus a római kétarcú isten, Egyik fele a múltra másik a jelenre figyel. Ő maga a háború és béke, A kettősség mintaképe.Tovább olvasom…
Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Bennrekedt sóhajok súlyos terhe nyomasztja tétova lelkem. Néma szám, zár, lakat, ajtaján súlyos titkoknak.Tovább olvasom…