Egyre síkosabb testű immár a körbekerített, meztelencsiga sötétség. Élesednek, vészjóslóvá lesznek a baljóslatú, ikra-fények is;Tovább olvasom…
El voltam veszve. Már semmi nem volt bennem, csak félelem, ittlétemnek úgy éreztem,Tovább olvasom…
Tanácstalanul álldogálva a romantika előtt. Tanácstalanul csábító bájos flörtszemekbe zárt titkok gyöngéd, zizzenő remegései… Mögöttem már minden bezárulni látszik,Tovább olvasom…
Megyek tovább... Tovább megyek, ha gyűlnek is felettem ijesztő, fekete fellegek.Tovább olvasom…
Megsértett Lélek-hurokon riadt menekülési vágy tán csak percekre. Riadt pengetés a porigTovább olvasom…
durva a lelke ocsmány a szája tüzed okád a sarkamban lávaTovább olvasom…
Egy adott városon belül micsoda ninivei halotti csönd. Egyszerre hordozza magában gyászt, fölszaggatott, több stigma-sebekben fetrengő, gennyesedő indulatot, mint megannyi megbékéltTovább olvasom…
Vitorlás ringatózik parányi hullámokon, kisvártatva fekete felhők tornyosulnak az égre. Máris dörög a légtér, szikrákat hány az ormon, sötét leplét, mint gyalázatos ördög, rányomja fényre.Tovább olvasom…