A tél halk peremén, mielőtt fordul az év, Kezében rengeteg, szomorú emlék. Volt könny bőven, mely arcunkat mosta, Esemény, mely szívünket, lelkünket taposta.Tovább olvasom…
Egy nap álmot láttam, Egy csodálatos helyen jártam. Sötét volt, de varázslatos, Mesében ilyet ritkán látok.Tovább olvasom…
Az ősz már csak egy emlék, betakarja a fagy, lágyan, finoman, mint egy átlátszó lepel. Úgy öleli magához fájó múltadat, szívedben őrzött sebeid.Tovább olvasom…
Egy varázstű, picinyke, ezüstös fényben fürdik. Öltései, mint a csillagok éjszaka az eget ékesítik.Tovább olvasom…
Az utcán zaj, a fények égnek, Ám a szívek mélyén árnyak lépnek. A tömeg sodor, ám minden hideg, A lélek csendben sír és remeg.Tovább olvasom…
Sok év után vettem észre, Hogy nem úgy néz rám, mint régen. Akkor már sejtettem, hogy baj van, Lassan kihátrál az életünkből.Tovább olvasom…
Mindannyian cipelünk bántó szavakat, sebet, könnyet, melyet befelé sirunk el. Csalódásokat, amik megsebzik a szívet, engedjük el mindazt, ami fáj, ami eléget.Tovább olvasom…
Az ablak előtt ülök, emlékeimmel. Az eső mosta ablakon visszanéz egy szomorú arc, egy gyermeké, mely egykoron én magam voltam.Tovább olvasom…