Keleten vérrel van festve az ég. Férfiak sikolyát sodorja szél. Nincs maradás bús búzakalásznak, Vad emberek csak egyre vadásznak.Tovább olvasom…
Nesztelen léptekkel lopakodik a hideg tél, künn még csupasz lábakon ólálkodik a szél. Meztelen vagyok, mint halott fa kiszáradt ága. Halott vagyok én is,Tovább olvasom…
Mikor megszületünk, Szüleink veszik az első öltözékünk, Mikor meghalnak, mi azt adjuk, amiben az utolsó útjukon velünk vannak. Ott vannak első lélegzetünknél,Tovább olvasom…
valami itt könyököl a szívem peremén. ólmos, sötét, alig érzékelem én... de valami legbelül azt súgja, baj van, mint amikor hirtelen csend lesz a viharban.Tovább olvasom…
Ha majd e világban egyszer meghalok Te ne sírj, hisz én mindig veled maradok Elhantolják majd porhüvely földi testemet De a szívedben, tudom, mindig ott leszekTovább olvasom…
Fáradt szívem ma is útra kél, s az éjben csillaglángot hallgatok. Egy messzi harang búsabban zenél, s magamban régi vágyaim vagyok.Tovább olvasom…
Tudod-e, miért sírnak a fák mikor a hegyekről lezúdul a tél, és megdermednek a madarak kegyetlen fehér világTovább olvasom…
Lágy déli szellő simítja végig, idő kezével barázdált arcom. Sólyom szemével a hegyekTovább olvasom…