Mulandó a szépség, fiatalság, vágyaimat rég elfújta a szél, arcom ráncai mesélnek, bőven túl vagyok az élet delén.Tovább olvasom…
Létezésem folyamán mindig éreztem, Mintha valami bujkálna bennem. Követne és figyelne, Titkon és mélyen rejtőzne.Tovább olvasom…
A rónaság csöndjén szikra lett az ég, A föld alól egy szótlan nép beszélt. Vaskenyér íze volt a hallgatás, s a szélben égett minden lázadás.Tovább olvasom…
Hallgatok, ha akarok, Hallgatok, ha hatalmas a haragom. Hallgatok, ha nem bírom a külvilág zaját, Hallgatok, ha valami fáj.Tovább olvasom…
A csend néha fájdalmasabb a szavaknál. Azt érzed, mennél, de közben mégis maradnál A csend mit akar? Megborul a rend. Maga körül végtelen szakadékot teremt.Tovább olvasom…
Hiába döngetem zárt kapuim, harangot félreverni nem akarom,Tovább olvasom…
Vöröslő vulkán prüszkölő orma, sötétlő ég csillagait karcolja, mintha maga is fekete eget fújna, az amúgy is zord kartonpapírra,Tovább olvasom…
Nincs bocsánat, nincs! Te csak nyelted a whiskyt! Egy őrült éjszaka lett a veszted, Mikor a pultoslányt mohón szemezgetted,Tovább olvasom…