Hallgatásom

Hallgatok, ha akarok,
Hallgatok, ha hatalmas a haragom.
Hallgatok, ha nem bírom a külvilág zaját,
Hallgatok, ha valami fáj.

Hallgatni arany,
De cinkos, aki néma.
Kinek hihetek?
Arany Jánosnak vagy a hiedelmeknek?

Nagypapám szerint a csendet tisztelni kell,
Nem megszegni felesleges fecsegéssel.
Tudott valamit a Papa,
Ezen szavait általában be is tartotta.

Az én hallgatásom ajándék.
Szavaim néha farkasként tépnek szét.
Haragom magamba tartani képtelenség,
Ha a hallgatás magával ragad... szerencséd.

Mióta traumatizált az élet,
A hallgatás a barátom lett.
Magával ragad és bekebelez,
Sokszor a segítségemre siet.

Megóv kényes helyzetektől,
Ha sírok, ő nyújt zsebkendőt.
Megőrzi a méltóságomat,
Nehogy az emberek megszóljanak.

Mióta a hallgatás a barátom,
Inkább tollat ragadok és leírom a bánatom.
Így az emberekre van bízva:
Kér belőlem vagy inkább maradjak néma?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.