Minden mulandó

Márkus Katalin/Kata/

Mulandó a szépség, fiatalság,
vágyaimat rég elfújta a szél,
arcom ráncai mesélnek,
bőven túl vagyok az élet delén.
Már lepereg rólam a bántó szó,
nem okoz nyugtalanságot,
elolvasom vagy meghallgatom
ki írta vagy mondta,
sajnálom ha ilyennek látott.
Haragtartás nem kenyerem,
ezzel nem mérgezem magam,
ki haragját évekig cipeli,
annak lelke bizony nyugtalan.
Nagy erény a megbocsátás,
a jobbik énünk győzelme,
oly rövid földi életünk,
jól sáfárkodjunk vele.
Mert ha tartalmas szép dolgokkal
töltjük meg, akkor emlékünk
is említésre méltó lesz.