Számomra a költészet az igazi szabadság, Rímekbe kötött szócsokor, valódi önboldogság.Tovább olvasom…
Nézem bámulom papíromat, Pedig fejemben ezernyi ezernyi a gondolat. Nyögve-nyelve emelem tollamat, De némák maradnak a szavak.Tovább olvasom…
Láthatatlan szárny suhan a csendben, tollam hegyén pihennek szívem szavai. Nem tudom, ki az, ki vezeti kezem, de minden betű mögött ott áll valaki.Tovább olvasom…
Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este? Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette. De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve. Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.Tovább olvasom…
Pontosan száz verssel ezelőtt volt, Mikor az ihlet először elkapott. Elkapott és magával ragadott, A mélyből, ha lassan is, de kirántott.Tovább olvasom…
Az ihlet sokszor fájdalomból születik, Máskor örömtől szökken szárba. A fájdalom tanít mélyre látni, Az öröm szárnyat ad, kézen fogTovább olvasom…
Egy kéz a papír felett, várakozó mély lélegzet, toll hegyében tükröződve a belső fényben lebeg.Tovább olvasom…
Mit tehetek ha az ihlet nem akar jönni? Ha hiába írnék, de nem jön semmi. Ha a fejemben meg vannak a dolgok. De nem tudom leírni, ez okozza a gondot.Tovább olvasom…