Múzsa csókja
Rose Logan
Nézem bámulom papíromat,
Pedig fejemben ezernyi ezernyi a gondolat.
Nyögve-nyelve emelem tollamat,
De némák maradnak a szavak.
Kerekítem a betűket,
De fejem szótlan, ostoba.
Tollam remeg,
Némák a szavak oly mostoha.
Kiáltanak a szavak fejemben,
Kín, gyötrelem jelentkezik testemen.
De aztán homlokon csókol a múzsa.
Megjelenik papíromon versem első sora.
Már nem remeg tollam kezemben,
Nincs kuszaság, már fejemben.
Mikor a múzsa ajtóban áll,
Szavaim előtt nincs határ, nincs határ.
Pedig fejemben ezernyi ezernyi a gondolat.
Nyögve-nyelve emelem tollamat,
De némák maradnak a szavak.
Kerekítem a betűket,
De fejem szótlan, ostoba.
Tollam remeg,
Némák a szavak oly mostoha.
Kiáltanak a szavak fejemben,
Kín, gyötrelem jelentkezik testemen.
De aztán homlokon csókol a múzsa.
Megjelenik papíromon versem első sora.
Már nem remeg tollam kezemben,
Nincs kuszaság, már fejemben.
Mikor a múzsa ajtóban áll,
Szavaim előtt nincs határ, nincs határ.
Hangosvers:
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Elmélkedések témájú versek közül: