Gőzölög előttem a csésze, a tej lassan összekeveredik a barna kávéval, és bennem is megmozdul valami, amit még nem neveztem nevén, de már közeledik.Tovább olvasom…
Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este? Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette. De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve. Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.Tovább olvasom…
A költő versek szólama, Övé világ szabadsága, Lenyomata ott a múltban, Jelennel a jövő hídja.Tovább olvasom…
Hol bujkálsz, huncut kísértés, mikor papír fölött mereng fejem? Eltűnsz, ha szavakért nyúlnék, s megjelensz álmomban hirtelen.Tovább olvasom…
Nézem bámulom papíromat, Pedig fejemben ezernyi ezernyi a gondolat. Nyögve-nyelve emelem tollamat, De némák maradnak a szavak.Tovább olvasom…
Nálam az ihlet hajnalban jön. Csak úgy egyszerűen, magától. Van, hogy arra ébredek, Kész verssorok vannak a fejemben.Tovább olvasom…
Láthatatlan szárny suhan a csendben, tollam hegyén pihennek szívem szavai. Nem tudom, ki az, ki vezeti kezem, de minden betű mögött ott áll valaki.Tovább olvasom…
Egy kéz a papír felett, várakozó mély lélegzet, toll hegyében tükröződve a belső fényben lebeg.Tovább olvasom…