Néha elég egy szó, egy félmosolynyi pillanat, amikor a csendben megszólítalak. Nem hangosan –Tovább olvasom…
A Fényed mindig bennem pislákolt, de amikor megláttalak a fák alatt, a pislákoló fény ott mélyen bent lelkemben nyomban lángra lobbant.Tovább olvasom…
Emlékszem, a régi időkben Lehetett este vagy hajnalban Békesség honolt a házakban És virág volt az ablakbanTovább olvasom…
A fájó könnyek hullanak, Mindazokért, kik itt hagytak, Földi élet világából, Sokan, hirtelen távoztak.Tovább olvasom…
Elment, ki hozzád tartozott, Ki itt a földön családtagod volt. Lejárt az ideje, s nem szólt előre, Végcéljához érve csak ment előre.Tovább olvasom…
Hó hull az éjben, láss fehér csodát, A szél meséli múltak dallamát. Fény gyúl a csendben, mindenki békére lel, A szív ma újra hinni kezd, lángja nem alszik el.Tovább olvasom…
...a… a… anya… apa… nem!... nem!... nem! mért?... miért?... miért? szeeereeetlek!Tovább olvasom…
Imára kulcsolom most két kezem Hozzád imádkozom édes Istenem Imába foglalom, remeg szívem Betegekért, kik szenvednek, félnek.Tovább olvasom…