Szállni szabadon lenne jó habos felhők felett, Messzire szállni milyen messze csak visz a képzelet. Vitorlázni, mint madár széttárt szárnyain, Repülni a szél hátán, megülni az ég mélykék ráncain.Tovább olvasom…
A két lencse keretben nem csupán üveg ez, valóságot tár elmémben fel.Tovább olvasom…
Utazni vágyom úgy, mint akkor régen Mikor még gyermek voltam, vagy mégsem? Képzeletben most kézen fogom magam Azt a copfos hajút, kinek masniját fújja a fuvallat.Tovább olvasom…
Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Végre a szemembe néztél Majd lehajtottad a fejed Nem volt se nappal, sem éj Ahogy megfogtam a kezedTovább olvasom…
Itt állok a „hegy” csúcsán, elmondhatom, megérkeztem. Előttem szikrázó a Fény, mögöttem sziklás hegyek.Tovább olvasom…
Előttem papír, kezemben tollam, csak jönnek a gondolatok sorba. Szárnyal a képzelet, telik a papír, versként jelenik meg a papíron.Tovább olvasom…
Nagy utazás az életünk, gyermekből felnőttek leszünk. Eljuthatunk más vidékre, akár szellemi fellegekbe.Tovább olvasom…