A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
Két fényben ütközött vad áhitat, lelkem hársfaszóra virradt, s arcomon azóta a könny dalol.Tovább olvasom…
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat.Tovább olvasom…
„Nézd, anyu, itt a bohóc!” – mutat rá a gyermek, örömmel, önfeledten, mit sem sejtve. Cirkuszban telt ház, nevető arcok, tapsvihar, a porondon a bohóc hajol, s újra villan.Tovább olvasom…
Vége, nincs tovább, halkan súgta szád, és a küszöbön túl már más fény hívogat. Szívem, bár hangtalanul, utánad kiált, ne hagyj rám csöndet s néma napokat!Tovább olvasom…
A többiek körülöttem Közös zajban, Élnek, úgy, ahogy én láthatatlan. De én egyedül ültem ott,Tovább olvasom…
Könny gördül, halk, szelíden, mint hulló csillag a sötétben. Benne a múlt, a veszteség, egy sóhaj, mégis élni kész.Tovább olvasom…
Engedj el! Nem látod? Szenvedek. Engedj el!Tovább olvasom…