Jégbe zárt csendben alszanak, mint a mesében. Szirmuk őrzi az illatot, az idő bennük pihen.Tovább olvasom…
Be szeretnék hang lenni a szóban, édes béke az aggodalomban, ott kezeid melege – mik oly puhák –, s lennék a jó, ha a bűnök hagynák.Tovább olvasom…
A fény reggel az ablak peremére ül, lassan kibomlik a hideg üvegen. Arany ujjai végigsimítják a fák hóval terhelt vállát,Tovább olvasom…
A szépség reggel kezdődik, amikor a pohár peremén megcsillan a fény. Ott van a konyhaasztalon felejtett morzsában, egy kéz nyomában a kilincsen.Tovább olvasom…
A só az élet ujjlenyomata, kristályba zárt emberi könny, bőrön maradó emlék, időn és tengeren túl.Tovább olvasom…
Most is téged látlak a zöld fotelben, csak te tudtál benne úgy pihenni, ahogy senki más. A délutáni teát mézzel édesítetted meg,Tovább olvasom…
Látlak becsukott szemmel, egy fotó tárul elém. Így éjjel, nappal velem vagy, hisz a szívemben vagy.Tovább olvasom…
Jobb karom hátán bal kezem mancsai közt fejem nyakánálTovább olvasom…