Mit jelent a költészet nekem? Visszaadta az életem. Kikergetett a sötétből, Felemelt a földről.Tovább olvasom…
Rámtalált egy belső hang Megcsókolta lelkem, Hiányzott a szívemből A valódi csendem.Tovább olvasom…
Egy rozsdás pánt halk rezzenéssel enged eddig csak a csend lakta a szobát, ahol a gondolatok súlya húzott mélyre, s a titkokat a falak magukba zárták.Tovább olvasom…
Lelkem ajtaja bezárult, A szívem a sok fájdalomba belesajdult. Vajon nyílik-e majd valaha? Lelkem titkos ajtaja...Tovább olvasom…
Két világ lakozik a mellkasomban, fény és árnyék fonódik össze ottan, mint a fa gyökere és lombja a magasban a jó és rossz között billeg az akarat.Tovább olvasom…
Bocsásd meg a mi vétkeinket Miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.Tovább olvasom…
Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este? Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette. De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve. Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.Tovább olvasom…
Csendet sző lassan az éj, Felratyog a csillagos ég. Fátylát teríti rám, mint takarót, Békésen, meghitten, oltalmazón.Tovább olvasom…