Állandó kételyek álmodva rohannak a megbabonázottak kék erén. Saját világunkban élek, ahol érzékek érzékeket érnek,Tovább olvasom…
Te voltál a fény, ki rámtalált a ködben, Te voltál a hang, ki megtörte a csöndem. Te gyújtottál tüzet a szívemben, Első pillantásra Én beléd szerettem.Tovább olvasom…
Kívülről sziszifuszi-kudarcaiba fullad a férfi, míg lelke mélyén vesztegelve, nyüszítve sír egy árva kisgyerek.Tovább olvasom…
Könnycsepp gördült végig arcomon, Gyémántékszerként ragyogott rajtam. Kimondatlan szó, visszafojtott sóhaj, Mely mögött ott lapul egy fájó érzés.Tovább olvasom…
Anyám szajha volt, apám rab. E frigyből lettem én: Arabrab. Arabrab – Barbara.Tovább olvasom…
Összekuszált, zsibbadt lelkünk még egyre kibogozhatatlan lebeg – de vigyázat, meglehetTovább olvasom…
Mikor a becsapható, balga szemek előtt a dolgok, érzések, tekintetek titkos párbeszéde észrevétlen már perbe fog, vallatTovább olvasom…
A szeretet fénysugara, Mosolyt csal az arcokra, Él, parányi szikrákban, Csodát tesz a világban.Tovább olvasom…