MADÁR-KÉZFOGÁSOK PROTOKOLLJA

Kívülről sziszifuszi-kudarcaiba
fullad a férfi, míg lelke mélyén
vesztegelve, nyüszítve
sír egy árva kisgyerek.
A Világ most egyre inkább
zavaros, exhibicionista,
ízléstelen cirkusz-dáridó,
ahol ember-embert bármikor elad,
vagy épp eltapos. Mikor melyik?!

Hisztérikus parti-királynők
követelnek maguknak trónt,
trend-divatot, műsorvezetői posztokat,
s az se kizárt, hogy
bűnös-bűntelen már velejéig élhetetlenek.

A pofonok, bukások bűzlenek,
akár a négynapos dögtetemek,
melyet díszburkolatú utcán hagytak,
mert madár-kézfogások emlékei
sem jelenthettek sokat.
A hitvány köznapit miért volna
muszáj rendhagyónak,
követendő példának tartani,
ha nem muszáj?!

Még egyre émelyegtek
kialvatlan éjek látomásai
fázós koránkelők véreres szemeiben,
amikor az egyszerű ember
már régóta talpon kellett,
hogy legyen,
ha meg akart élni valahogy.

Evilági Létre kit mostohán kezelt
a Sors a sajgó Mindenség-darabkáit
– félő –, már aligha találhatja meg.
Beszippantják méltón hályogos,
kicsinyeskedő szenvedélyek.
Kérdések kérdése már most
félelmes síri szakadékká mélyül,
ha nem vigyáz mindenki magára,
ha nem lel magától a bizonyított
feleletekre-válaszokra egymaga.

Ameddig csak élhetünk
a Hiány egyszerre sajog,
s marcangol megannyi elveszett,
kétségbeesett földi órán,
mert a bizonytalanságunk
továbbra is sötét
sikátori menedék marad.

Mert mintha már mindenki
bújócskázna saját
maga szánalmas életében,
csakhogy biztosra mehessen,
s érvényesülni tudjon bármiáron.
A sokszorosított, henye-közöny
s elutasítások masszív ellenszerét
– félő –, már aligha
kutatja majd fel néhány értő,
okoskodó értelem.
Ugratás a újabb kioktatások
ha jönnek, inkább jobb
vakondok-alagutakba menekedni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.