Néma könnyek

Könnycsepp gördült végig arcomon,
Gyémántékszerként ragyogott rajtam.
Kimondatlan szó, visszafojtott sóhaj,
Mely mögött ott lapul egy fájó érzés.

A könnycsepp beszédesebb a szónál,
Lélekből fakadó halványkék rideg rózsa.
Könnyeim mögött az itthagyott fájdalma,
törékeny életem minden keverve, bánata.

Lelkem csendjében zokogott szívem,
Mert a fájdalom egy mélyről jövő érzés.
Visszafojtott, bennünk maradt érzések,
Ezt éreztem mikor búcsút intve elmentél.

Az évek múlásával összehegedt szívem,
a könnycsepp sokára változott mosollyá.
Szívem legmélyebb elrejtett zugában,
A halványkék rózsa és a könny ott lapult.

Mára felszáradt érted ejtett könnyem,
helyére mosoly került, hisz boldog vagy.
Könny helyett szívembe derű költözött,
Lelked megtalálta társát gyermekem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.