Mikor majd nem számít már semmi... A mindenek felett, eddig a legfontosabb, a mélabús közömbösségbe belezuhan. Csak legyintek majd, nem is a kezemmel,Tovább olvasom…
Jobb karom hátán bal kezem mancsai közt fejem nyakánálTovább olvasom…
Miért van még mindig benne a köztudatban, hogy sokszor inkább lisztté, és nem bőven termő maggá kellene őrölni a Mindenséggel viselős teremtést,Tovább olvasom…
Ma nem vittem magammal a tegnapot, letettem az ajtó előtt. A reggel friss tenyérrel érintett, és új lapot nyitott előttem.Tovább olvasom…
A súly a vállunkon nem összetör, csak meggyötör.Tovább olvasom…
Rövid, egyszerű tőmondatok, tahósított udvarlások korszaka elkövetkezett! A létezés, akárcsak az újrakezdés, kirojtosodott, önmagába korcsosult.Tovább olvasom…
Ébred a hajnal százszínű hanggal, súg a fülembe éji zenét.Tovább olvasom…
Akár egy eltussolt vagy kiteregetett botrány, bulvármédia-összeesküvés, olyanná vált ez a hazug, alamuszi világ. Karcsúsított, agyonplasztikáztatottTovább olvasom…