Árva kis levél zizzen, a tél feledte itt, mit tud ő mesélni az erdő titkairól,Tovább olvasom…
Virág, te halk szellő vagy, ki mosolyt hoz a nappalokba. Lépésed csend – mégis megmarad, mint emlék, mely egy dalban szól.Tovább olvasom…
Kedves, öreg Télapó! Nem, nem vagyok manó. Egy pici városban lakom, s rímeket egymás után rakom.Tovább olvasom…
A szellő harmatos hűs zenét muzsikál. Ringatózik a sok levél fák zöld homlokán.Tovább olvasom…
Kopott szekrényemben, kopott kabátom, eloldalra kopott gombok. Nézegetem...Tovább olvasom…
Amőba vagyok a bolhákon, egy kelletlen folt a ruhákon. Egy feles korty, mely íztelen, egy néma gátlás, mi meztelen.Tovább olvasom…
Diótörő áll előttem a téli fényben halkan, kezében hópehelyből szőtt levél pihen éppen. Nem kérdez semmit, mégis értem őt: csendben ad át valamit, amit régóta őrzött.Tovább olvasom…
Álltam a parton, hol az ősz selyemmel szólt, Magányos levél a széllel esküt font. Ringott az ágon, míg az alkony átkarolt, S a földnek adta át, mit a holnap elrabolt.Tovább olvasom…