Van benned valami különleges, valami ízletes. Hasonlatom persze képletes, szemed csillogása végzetes.Tovább olvasom…
A fájdalom belülről szétszaggat, Lassan őrölve felemészt. Rámtör, akár egy betörő, S ránt magával a mélybe.Tovább olvasom…
Végesen suttog a csend. Hullámzik bennem a rend. Húz le a szédítő Mélység: nehezék a lelkem – árnyék.Tovább olvasom…
Minden jel arra mutat: szirén az igaz arcom. A mélység adja otthonom, a felszínt ki nem állhatom.Tovább olvasom…
A hangom vagy, ha elfogytak szavaim. A szemem vagy, ha nem látok. Segítesz, ha nem bírják karjaim cipelni azt, amit az élet rám ruházott.Tovább olvasom…
Vigyázz, az érett szív már nem játékszer, Ahol a tűz ég, ott a bölcsesség az őr. Már nem naiv, bár arca fénnyel telve, A múlt csatáiból font magára védő, szent bőrt.Tovább olvasom…
A reggel nem kéri, hogy harcolj a széllel, Csak állj meg a fényben, s a békédre lelj. A Szakrális Kör, mit magad köré vontál, Minden zajt, mit a világ szór, elnyel.Tovább olvasom…
Mindenkinek vannak titkai, ki a Földön él. Néma a száj, a csend sem beszél.Tovább olvasom…