Csendből szőtt ösvényem mellett zajos világ rohan, Én mégis tartom a ritmust, régiek bölcs nyugalmával. Nem hívom magamra a fényt, mégis rám talál, mert aki így őriz csendet, annak szava messzebbre száll.Tovább olvasom…
Ma bennem volt a nyugalom, nem kerestem, csak hagytam. A gondolatok puhán elcsendesültek, mint fény az alkonyatban.Tovább olvasom…
Vágy terjeng a fényben, szerelem szívemben. Egyre csak élénkül, ne hagyj ma egyedül.Tovább olvasom…
A csendben szól egy halk magyarázat, nem szavak, nem zaj, nem cifra varázslat. Az út előtt köd ül, a szív mégis látja, az intuíció a lélek suttogása.Tovább olvasom…
A galamb szárnyán fény csillan, Belső béke hull rám, halk susogásban. Nyugalom szőtte a reggelt körém, Jelenlétem a Szentlélek ölében él.Tovább olvasom…
Nézem a nagy üvegablakon át, ahogy a kifutó végében a nap alászáll. Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben. Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.Tovább olvasom…
Puha fehér takaróként borult a hó a tájra. Hófehéren csillogott a hópihék ruhája. A sétányt megvilágította a csodálatos ódon lámpák fénye.Tovább olvasom…
Ma nem siettem el a pillanatot, hagytam, hogy megtörténjen. A csend nem volt üres, csak tágas.Tovább olvasom…