Árva kis levél zizzen, a tél feledte itt, mit tud ő mesélni az erdő titkairól,Tovább olvasom…
Előttem egy kitaposott ösvény, Rálépek, és azon haladok. Nem tudom, hova vezet, De megyek előre rendületlenül,Tovább olvasom…
Én magam vagyok az út, csillagporból szőtt ösvény az éj vizén. Lépteim alatt fény pattan, mint mikor a sötét ÉgTovább olvasom…
Van egy hely, ahol nem szól zaj a szó, Csak az idő lélegzik, halk és jó. A fák susognak, mint régi mesék, S a szív ott hallja, mit már más nem ért.Tovább olvasom…
Öreg jégen oson a csend. Holdfény tapad rá szelíden. Megáll, hisz emlékszik valakire, kinek szíve itt repedt a tél ölébe.Tovább olvasom…
A Nap nem kiált, csak leereszti arany ujjait a lombok résein át.Tovább olvasom…
Az erdő szíve lüktet szépen S én lassan sétálok az erdei ösvényen Mellettem számos fa oltalma Úgy néznek le rám kacsingatva.Tovább olvasom…
Az élet útján csendben lépek én, Hol néha árnyék van, hol tiszta fény. A távol hív, a szívem útra kél, Hisz minden lépés csodát remél.Tovább olvasom…