Árva kis levél zizzen, a tél feledte itt, mit tud ő mesélni az erdő titkairól,Tovább olvasom…
Előttem egy kitaposott ösvény, Rálépek, és azon haladok. Nem tudom, hova vezet, De megyek előre rendületlenül,Tovább olvasom…
Én magam vagyok az út, csillagporból szőtt ösvény az éj vizén. Lépteim alatt fény pattan, mint mikor a sötét ÉgTovább olvasom…
Az erdő szíve lüktet szépen S én lassan sétálok az erdei ösvényen Mellettem számos fa oltalma Úgy néznek le rám kacsingatva.Tovább olvasom…
A Nap nem kiált, csak leereszti arany ujjait a lombok résein át.Tovább olvasom…
Gyönyörű virágokkal szegélyezett ösvény, mely elvezet a sűrű sötét erdő mélyére. Ahol a mohos tuskón egy nyitott könyv áll, a tükréből múltamat látom mögöttem.Tovább olvasom…
A könyv nyitva van, emlékszik rád. Betűiből ösvény fonja át az erdőt, hol a csend beszél s a szív egy régi fényt remél.Tovább olvasom…
Az élet útján csendben lépek én, Hol néha árnyék van, hol tiszta fény. A távol hív, a szívem útra kél, Hisz minden lépés csodát remél.Tovább olvasom…