Van egy hely, ahol nem szól zaj a szó, Csak az idő lélegzik, halk és jó. A fák susognak, mint régi mesék, S a szív ott hallja, mit már más nem ért.Tovább olvasom…
Öreg jégen oson a csend. Holdfény tapad rá szelíden. Megáll, hisz emlékszik valakire, kinek szíve itt repedt a tél ölébe.Tovább olvasom…
Csillagpor édesanyám minden szava, mivel utam oly szépen telerakja, csak most, hogy utamra visszanézek, veszem észre, mily nagy fényessége!Tovább olvasom…
Az élet útján csendben lépek én, Hol néha árnyék van, hol tiszta fény. A távol hív, a szívem útra kél, Hisz minden lépés csodát remél.Tovább olvasom…
A könyv nyitva van, emlékszik rád. Betűiből ösvény fonja át az erdőt, hol a csend beszél s a szív egy régi fényt remél.Tovább olvasom…
Gyönyörű virágokkal szegélyezett ösvény, mely elvezet a sűrű sötét erdő mélyére. Ahol a mohos tuskón egy nyitott könyv áll, a tükréből múltamat látom mögöttem.Tovább olvasom…
A Nap nem kiált, csak leereszti arany ujjait a lombok résein át.Tovább olvasom…
Az erdő szíve lüktet szépen S én lassan sétálok az erdei ösvényen Mellettem számos fa oltalma Úgy néznek le rám kacsingatva.Tovább olvasom…