Az ajándék bennem mélyen égő fény, csontjaim csöndjében lüktetőn remény, nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét, mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.Tovább olvasom…
Olvad a jég: rásütnek a napsugarak Melegség éri: keménysége már nem ugyanaz Hintsük meg sóval, hogy láthassuk a patak vizét Folydogál az úgy is, de ne hagyd, hogy eltakarja a jégTovább olvasom…
Jégcsapokra napfénye csillagporból szikrát szór, jégsirató cseppé törve földet ér s csilingelve szól!Tovább olvasom…
Hallgatag vagy, mint nyárestén a Duna, hömpölyög gondjaid hűvös hullámzása.Tovább olvasom…
Mondd, mivé lettem én, e keringő, lebegő földtekén? Mint kiszáradt patak, medretlen bolyongok,Tovább olvasom…
A víz utat tör, Az élet felőröl. A csend hallgatag, Értékes e pillanat.Tovább olvasom…
Nagymamám háza volt a csodák palotája, kis patak mellett csendben állva. Kicsiny kis ablakán a napsugár játszik, szívembe melegség költözik.Tovább olvasom…
Sebesen zúgó patakok, emlékét hozza a Maros, sárga fövenyen megpihenve, Tisza vizével lomhán elegyedve.Tovább olvasom…