A színpadon állva, megdermeszt a tapsvihar, Minden egyes jelenet, belül valamit felkavar. Ha legördül a függöny, eláraszt a sötétség. Némán csendesedik el, odaát a közönség.Tovább olvasom…
Egy összetört szívvel lehet-e még szeretni? A választ nem tudom, de talán tudni sem akarom. A szerelem az emberrel úgyis csak elhiteti, Hogy meg lehet bízni és szabad hinni vakon.Tovább olvasom…
A hangom vagy, ha elfogytak szavaim. A szemem vagy, ha nem látok. Segítesz, ha nem bírják karjaim cipelni azt, amit az élet rám ruházott.Tovább olvasom…
Öröklétbe fagyott szavak dörömbölnek időn át, újraéledt a sötét múlt meghalt már a szép világ.Tovább olvasom…
Hollók vájják az ég kékjét. A szép nagy posztót széttépnék . Nem hagyják ezt az Istenek, egyre feljebb emelkednek.Tovább olvasom…
A kulcs a kezemben van, mégis zárva hittem már rég. S most kitárul bennem az ajtó, és belépek önmagam elé.Tovább olvasom…
Béklyóban a lélek, tollam serceg, tán ő is félszeg? Amit gondolok,Tovább olvasom…
Aki a csillagokat az égre rakja, bánatos szívéből adja millió fájdalmát, rejt minden felrakottTovább olvasom…