Magadba zárva

Béklyóban a lélek,
tollam serceg,
tán ő is félszeg?
Amit gondolok,
leírni nincs merszem,
gyáva költőként kérdem:
az igazság hol terem?

Hazug a világ,
hol férgek dorombolnak,
a zászló nekik áll,
a többiek csodálkoznak…
kábán, kérdőn.
Aztán fejek hullnak
némán a porba,
kis pontként enyésznek el,
észre sem veszed,
hogy nagy pont
te nem lehetsz,
bárhogy is rögtönözz.

Minél nagyobb
gazság, mit teszel,
jutalmaz érte a rendszer.
Véleményed jobb,
ha megtartod,
hisz holnap is nap lesz,
rosszat ne akarj magadnak.
Állhatnak a csillagok
bárhogy is az égen,
emberi gonoszság
túltesz holmi szépen,
sötétség borítja a csillagos eget,
tán felvirrad másnap az új kikelet.

Hozzászólások (6 darab)