Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Láttam, mikor a szűz havat marék só olvasztja át. Meg sem született növénynek mérgezve az italát.Tovább olvasom…
Hiba lennék az isteni gépezetben? Ez egy ilyen végzetes nap: fecnikre tépkedem lelkem véget sosem érő körkérdésekben.Tovább olvasom…
Vastag falak, ablakon, ajtón rácsok, magadba roskadva kuporogsz. Nincs, ki kinyissa, mert kulcsa, a te zsebedben lapul, egy napra várva.Tovább olvasom…
Az idő rejtélyes folyam, rohanó, zúgó sodrában nincs pihenő, nincs megállás. Illékony napok, egyre csak jönnek, szűntelen, majd, ahogy jöttek, elmúlnak.Tovább olvasom…
A pattogó tűz kis szikrái skarlátvörös csillagocskákként szökelltek egyre magasabbra a késő esti sötétségben.Tovább olvasom…
Egy keringő volt, amivel kezdtük az életünk. A lépéseivel körbe jártunk ezer és még több utat.Tovább olvasom…