Valami zakatol bennem, de nem tudom nevén nevezni. Az éj hideg fénye áttör, s még mindig nem tudom nevezni.Tovább olvasom…
Szilveszter éjjel, Tekintek a messzi távba, Hol tündérek menetelnek, A kórház udvarába.Tovább olvasom…
Ólmos, nehéz ez az este, Köd pihen az ősz vállán, Fáradtan piheg a teste, Dér lélegzik szakállán...Tovább olvasom…
Már csak egy nap, és fordul a Nap, és lesz majd világos, egyre világosabb. Azt sem bánom, hogy még csak megyünk a télbe,Tovább olvasom…
Egy lámpa áll az éjszakában, csend őrzi, árnyék veszi vállra. Apró lángja utat mutat, akkor is, ha minden hallgat.Tovább olvasom…
Lángok alatt születtem, félhomály peremén, Az éj verte szívem a sors hegedűjén. S a hallgatás fölött egy örök szó ragyog, Mit sem idő, sem halál el nem fojt.Tovább olvasom…
A város fölött a holdat láncra verték – hogy ne világítson túl sok reményt. Összehúzták az ég sűrű köntösét. Lent az utcákra rágörnyedt a Sötétség.Tovább olvasom…
Nézd az arcod vonásait mosolyodnak ráncát, Látod benne nap mint nap a fájdalmas álcát.Tovább olvasom…