Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno –, még halhatatlan romantikákTovább olvasom…
Már csupán csak ritkán tépheti le álarcát e mostani fetrengő céda korban prostituált angyal, vagy méltatlanná lett szent.Tovább olvasom…
A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő –, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék vagy légó-bunkerekTovább olvasom…
Mozdulatlan, már-már totálisan közönyös, ürességtől teljesen idegbeteg lúzer; befelé egyre inkább vakondok-jártTovább olvasom…
Többre – meglehet –, már nem maradhatott méltó, nemes Időm. Most csakis az együgyű, önostorozó várakozás,Tovább olvasom…
Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszínű villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot,Tovább olvasom…
A butító dögszag most még egyre csak növeszti önző önmagát bennünk; egyre mohóbban, gátlástalanul követelőzve; reményeink is – már ha voltak egyáltalán –,Tovább olvasom…
Letisztított sintér-tekintet - már annyi sem kell -, hogy az egyszerű átlag mások szemében egyreTovább olvasom…