KÚTMÉLYSÉG-SZEMLE

Már csupán csak ritkán tépheti le álarcát
e mostani fetrengő
céda korban prostituált angyal,
vagy méltatlanná lett szent.
Egyszerre közönyösíti,
kiábrándítja a tudatosan megvesztegethető
embert a rengeteg tonnányi
álszenteskedő áruló-csaló.

Még a valóban látó lelkek is
csupán alig-alig éreznek,
s látnak bármit is, az ösvények,
melyeket hajdanán még biztonsággal
be lehetett barangolva felfedezni,
mostanság egyre veszélyesebbek.
Járhatatlanná lettek
a csalárd-számító manipulatív életek is,
akik nem gondoltak holnapok hívó,
bizonytalan szavára.

Szét kellett volna nyomban törni önmagukban
a feledhetetlennek tetsző emlékeink
súlyát, mely egyszerre megvesztegetett
s meggyötört naponta.
Mostanság egyre lejjebb került immár
e mostani korban a színvonal,
emberszámba vétel,
mintha a már abszolút felnőttek is
mind elfelejtették volna önmagukban
a megsértett gyermeket.

Bukott álmaik vérző játékszerekké lettek önszántukból;
anyagtalanul keringenek a szív pitvarokban,
míg erkölcsi visszhangok is csupán
kivételes állapotaikban felelgetnek.
Morajlásuk a tartós magány
viselésével rokon és egynemű.
Őszinte-igaz érzelmeket,

Mindenség és romantika tartósnak
bélyegzett halhatatlan lángolásait
mostan tartogatni s inkább rejtegetni kell,
míg csak tartósan ki nem kopnak.
Fölsértett angyali tekintetek kútján
a megfagyott igazgyöngy is
eltévedt könnycsepp lehet csupán.

A látó, igazmondó szemek tán
még így is azonnal kiszagolják
a nyilvánvaló különbségeket.
Bölcsebb a nyitható mélység,
ha dobbanó szív megnyílik,
s befogadja önzetlenné lett áldozatait!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.