Gyermekkori emlékek, már oly messze járnak, A múlt nyomán a széllel túl messzire szállnak. De néha egy-egy illat felidézni akarja, Hisz ilyenkor kezd virágozni az illatos orgona.Tovább olvasom…
Fájdalom, elvesztés, hiány – tán így lehet leírni a halál érzését. Sötét és szomorú, a temetőbe belépve ezt érzem. Egy őszi napon lábam alatt ropogott a falevél,Tovább olvasom…
Három éve színjátékot játszik az élet Mint tóként tündökölni akaró pocsolya Mint szárny nélkül repülni akaró madár Három éve hiányzik a mosolyaTovább olvasom…
A temető csendje nekem mesél, krizantémok illata száll felém. Gyertyák lángjával üzen a lélek, a temető magányában átölel Isten.Tovább olvasom…
Álmodoztam. Fotelemben üldögéltem. Milyen jó volt régen A szülői ház melegében.Tovább olvasom…
Ma kimegyek a temetőbe, szüleimet látogatni. Mécsest gyújtom az örök lángnál, és a gyertya lángra lobban.Tovább olvasom…
Nesztelen léptekkel lopakodik a hideg tél, künn még csupasz lábakon ólálkodik a szél. Meztelen vagyok, mint halott fa kiszáradt ága. Halott vagyok én is,Tovább olvasom…
Elnémult a kopott hegedű, muzsikusnak szól a lélek harang. Utolsó útján halk léptek kísérik, nem szól a hegedűje, néma maradt.Tovább olvasom…