Elegem lett már a múlt emlékeiből, Miért is sírom vissza a tegnapot. Elegem van most a jelenből.Tovább olvasom…
Felfoghatatlan vihar tombol a tengeren, egyedül hánykódom csónakomban. Süvít a szél, dobálgatnak a hullámok, újra és újra támad a hatalmas áramlat.Tovább olvasom…
Nem is érdekelte őt – hiszen honnan tudta volna mégis – hogy keresztre feszítő,Tovább olvasom…
Én vagyok az ág, te pedig a törzs. Halkan dúdolunk egymás szívében. Elmerülve a csendünk ölében, Mint vég nélküli tenger mélyébenTovább olvasom…
Egy kis sziget ahova vágyom, sziget az azúrkék tengeren. Gyümölcsök, színes virágok, egy aprócska kőből épült ház.Tovább olvasom…
Egyensúlyom keresem az út mentén Egy apró szigeten Tenger hullámai lábamhoz érnek Villanások kísérnének.Tovább olvasom…
A tenger csendes hullámait nézem, Minden egyes rezdülését érzem. Hófehér csipkeszegélyt gerjesztenek a habok, Benne látom a tegnapot és az eljövendő holnapot.Tovább olvasom…
Szeretem nézni a tengert, megzabolázhatatlan szépségét, mely hatalmas kaméleonként percenként változtatja színét.Tovább olvasom…